Janka – 20:09 (15:09)
Szóval mesélek. Pénteken az volt, hogy délután/este volt egy ilyen vacsi a fogadó családokkal, amit a városban egy nagyon híres, különleges pizzázóban csináltunk, ahol igazából nem is a pizzák, semmi köze nincs a pizzához, csak annyi, hogy igazából egy pizza alapú tésztát félbe hajtnak, a széleit lenyomkodják, és így tele töltik mindenféle husival, zöldséggel, szósszal, és nagyon finom, nagyon sokat ettem. És annyit pofáztak, hogy éjfélkor indultunk haza, úgy, hogy nekem reggel 8-ra már a cserkészeten kellett lennem. Szóval másnap szombat reggel 8-kor odamentünk a cserkészetre. Már összepakoltam a batyuval, mert hétvégi cserkész portya volt. Szóval úgy kezdődött, hogy bepakoltunk egy furgonba, utána pedig felsétáltunk egy 3/4 órás sétával egy helyre, ahonnan még besétáltunk egy erdőbe, és ott pedig hápaleztünk, és képzeljétek, meg engedték, hogy én is csináljam, és annyira jó, annyira jó volt, annyira jó volt. Annyira, annyira jó volt. És nem mondtam még a Maráéknak, de a Sefi megengedte, a Sefi az a csapatparancsnok, Igi megengedte, úgyhogy tudja, hogy van ez a rotaris szabály, úgyhogy hú! És ő nem lenne az, hogy Sutyiba megengedi. Szóval nem tudom, lehet, hogy szereztek valami engedélyt, f*ngom sincs, de hápaleztem, és nagyon, nagyon jó volt. De majdnem oda sültünk, és büdös volt az aljába. Igen. És mikor végeztünk, pont jöttek ilyen sziklamászók, akik felfele mászták a sziklát minden nélkül. Aztán bepakoltuk a hapelezős cuccokat, és továbbbatyogtunk egy régi vonatsínen egészen egy nagyon szép templomig, amit egyszer már a Maráékkal megnéztünk, ami a legmagasabb pontja Botucatunak. Szóval oda elbatyogtunk,
Janka – 20:12 (15:12)
három óra körül értünk oda. Felraktuk a függőágyakat, zabáltunk, tonhalat. Felraktuk a függőágyakat és valami két órán keresztül ki voltunk dőlve, mert sokat sétáltunk. Meg volt valami esküvő is, úgyhogy az esküvősök szépen megkértek minket, hogy takarítsuk el a cuccainkat, mert hogy rondák a cserkész cuccok így elöl hagyva, de mondtuk, hogy hát ez a legszebb dolog, de nem, eltakarítottuk. Aztán felbattyogtunk, mert elkezdődött az esküvő, és kíváncsiskodók voltunk, úgyhogy felmentünk, meg már amúgy is kezdett sötétedni és kíváncsiak voltunk a naplementére, csak szar volt, mert esőfelhők voltak, és hogy hát lehet, hogy esik egy picit, egy pöppet. Elment az esküvő, végre eltakarodtak az emberek és akkor felmentünk a toronyba, ami nagyon menő volt, nagyon szép kilátás volt. Nagyon szép kilátás volt, de már akkor olyanokat villámlott, olyan nagyokat, mint még életemben soha nem láttam olyan nagy villámokat. Dörgött az ég, és nagyon-nagyon fújt a szél, úgyhogy gyorsan lekapkodtuk a függőágyakat, és bent kellett aludni a templomba, az volt az egyetlen lehetőség. Az elején még próbálkozott néhány fiú, hátha a padokra fel lehet valahogy rakni a függőágyat, de nem sikerült, illetve sajnos nem rendezhettük át a padsorokat, mert ez volt a kérése a a templomos bácsinak, úgyhogy igazából úgy, hogy senkinél nem volt polifom, úgy kellett valahogy aludni ebben a drága kis templomban. 11 óra körül már mindenki vízszintben volt, különböző helyeken, padon, én egy padon aludtam, egy olyan 2 cm-esen, tudjátok, mint ahol a segged nem fér el, nemhogy aludni tudjál rajta. Szóval én egy olyan padon voltam elhelyezkedve, mert a földön aludni azt hidegnek gondoltam, de voltak lányok, akik a földön aludtak, én nem tudom hogy, amikor jó, engem az kevésbé zavar, hogy kényelmetlen a föld, mint mint az, hogy hideg. Na mindegy. Szóval amennyire tudtam, magamra vettem minél több réteget,
Janka – 20:15 (15:15)
nem azért, mert fáztam volna, hanem mert akartam hogy legyen egy kis izé alattam, hogy tudjak aludni, de kb. 12-től, mert 11-től még akkora átjáróház volt, mert érkeztek emberek aludni a templomba, lemaradtak a legjobb részéről a napnak, de azért eljöttek aludni a koszban a polifoamon, nem annyira értettem ezt. Vacsorára pizzát ettünk, nagyon jó pizzákat de ezek már olyan rendes pizzák voltak, azért a magyar pizza az valahogy jobban ízlik, de azért ezek se olyan rosszak. Szóval éjféltől aludtam hajnali 3-ig, aztán hajnali 3-tól 4-ig nem tudtam aludni 4-től pedig aludhattam talán 6-ig. 6-kor nem olyan felébredés volt, hogy jaj még megpróbálok visszatérni, olyan jó álmot álmodtam és még meg is volt az érzés, hogy hű, hát ezt be kell fejeznem, de hát valami így fel akar ébreszteni és mondom mi van, ha baj van és akkor felébredtem, felültem, harcra készen, aztán kiderült, hogy még amúgy csomó időnk van, ráadásul a vasárnapi, tehát a mai sétálás az le lett fújva, mert a vonatsín az nagyon közel megy a folyóhoz, meg így bemegy a kiszáradt folyómederbe, ami az eső miatt nagyon felduzzadt. Annyira esett az eső, hogy a templom előcsarnokába, tudjátok, ahol ki szokott lenni rakva a szenteltvíz, oda egészen nagyon sokáig befolyt a víz, meg így becsöpögött, szóval sokat esett, reggel összekészültünk, összepakoltunk, feltakarítottunk és olvastam, hogy hát a Mara meg a Rodrigo szépen elmentek San Pauloba.
Janka – 20:18 (15:18)
Szóval tényleg nem nagyon különbözik a két család, mert amikor cserkésztáborban voltam, ti is leléptetek, és most ők is leléptek, mondva, hogy majd valahogy oldjam meg haza fuvar. Az elején még úgy voltam vele, hogy hát elvisznek a cserkészotthonba, onnan meg nem tudom, negyedóra hazasétálni, azt simán megoldom. Elkezdett zuhogni az eső, mire odaértünk. Szóval így boci szemekkel megkértem a csapatparancsnokot, hogy dobjon már el haza is. De nagyon cuki volt és elhozott. Ja, fáj a hasam. Nem, nem azért, mert nem tudok kak*lni, tudok kak*lni, csak tudjátok, az olyan fajta fájdalom, mint amikor tavaly év elején az Emma jött, és voltunk kenuzni, és akkor nagyon fájt a pocakom. Annyira nem fáj most, de nagyon fáj. Hát igen.
Nem aludtam sokat, úgyhogy valószínűleg ezután a hangüzenet után megyek és alszok egyet. Igen. Ja, rettenet kényelmetlen volt aludni a templomban, rettenet kényelmetlen. És végig rettegtem attól, hogy leesek a két centis padról és bevágom a fejemet a térdeplő szélébe és ott fogok nyitott fejjel aludni tovább örökre. Ja.
Amúgy nagyon jó volt. Ó, és az egésznek a fénypontját el is felejtettem, hogy mielőtt eljöttünk, akkor láttam egy tukánt, egy élő tukánt, és odajött és ott repkedett, és olyan cuki volt és szép, és ez már akkor a Brazíliában vagyok érzés, hogy láttam egy tukánt. Nagyon jó volt. Fotózkodtunk a tukánnal.
Amúgy végig, amikor sétáltunk, akkor ilyen bazi nagy madarakat láttam. Mondták a nevét, csak nem jegyeztem meg, elfelejtettem. De, de nagyon jó volt. Az a család, aki elvitt, az egyik örstársam, vele nem beszélek túl sokat, mert fiú és mert nem tud angolul. Szóval úgy volt, hogy a főnök, a csapatparancsnok azt mondta, hogy ők elvisznek a cserkészotthonig. Amikor megjött az apuka, anyuka, egy platós autóval, egy régebbi fajtával. Megjöttek, mind a kettő kockás ing, farmer és cowboy csizma, de olyan ú, cowboy csizma csizma. Nagyon vicces volt. Én rajtam kívül még három embert vittek el, és nagyon vicces volt, zötyögtünk hazafele, bevágtam az ajtót rendesen, de éreztem, hogy én ültem az ablak mellett, éreztem, hogy fúj a szél, és hogy résnyire nyitva van az ajtó, annak ellenére, hogy bevágtam, meg azt mondták, hogy jó lesz úgy, úgy van, úgy van az pont. De mindegy. Ja, még hazafelé jöttem, ültem az anyósülésen, és egyszerre csak zöttyentünk valahol valamekkorát, és az üléstámla hátracsapódott alvó pózba, és mögöttem szegényt így pofán nyomta, de nem az én hibám volt, hogy csak így elengedett a csavar, vagy mi. Nagyon vicces volt.
Bori – 20:25
Szia Janka, meghallgattam a mesédet, de csak azt szeretném kérdezni, hogy lefotóztad a tukánt? Azt szerettem volna mondani. Ha igen, akkor írj üzenetet vagy pedig hangüzenetet. Pusz-pusz, szia!
Vagy pedig küldd el a fotót! Ennyi. Pusz-pusz!
Judit – 20:34
Besz*rás!
Bori üzeni: olyan, mint a mesében, ez szuper!
Janka – 20:38 (15:38)
Örülök!